,,Pár nap után fáj mindened.És ha megáll a szalag akkor szédülsz és ugyan úgy fut tovább mintha nem is állították volna meg.Aztán telnek az évek,megszokod,de van hogy most is jégkrémeket pakolok álmomban,pedig már négy éve itt vagyok.-Tünde néni"

,,Az éjszakázás nem is olyan rossz ám! Majd észreveszed! Kevesebb a főnök és lazább a tempó.-Éva "

,,Ejj! Én már azt sem tudom mikor volt,hogy ráérnék valamire.Itt élem az életemet a gyárban. Nem bánom hogy leállunk pár napra. Kellene főznöm valami finom levest..meg utol érnem magam.-Gyöngyi

Amikor Henry Ford bevezette gyárában a három műszakot az akkor fellendítette a gazdaságot és új fejezetet nyitott az ipar történetében. Eljött az olcsóbb,szinte folyamatosan gyártható termékek kora. Hiszen a három műszak mellett teljesen más módszerrel gyártott mint előtte bárki. A folyamatot több kisebb lépésre szedte szét így azok mindenki számára megtanulhatóak lettek.Ennek már  több mint 100 éve. Rendszere megmaradt,kiforrt és a világ egy rétegének komolyan meghatározza életvitelét,hangulatát,egészségét is.

Míg a gyártónak nagyon jó az ember robotoltatása hosszú távon az egyénnek komoly gondokat okozhat. Több helyen is olvashatjuk,hogy az akinek életvitelét,bioritmusát rendszeresen felborítja valami annak hamar alvási nehézségei,különféle problémái lehetnek.

Sajnos ennek ellenére nincsenek sehol sem túlfizetve de még megfizetve sem.

,,Te diák vagy ugye? Az jó! Ismerősömet kiközvetítették. Ugyan annyit dolgozik mint én..én kapok mondjuk 90 ezret akkor ő olyan 20-25 ezerrel kevesebbet.Nagyon lehúzzák az embert a közvetítő cégek!" - világosított fel egy férfi az ebéd szünetben.

 

Sokaknak lehet nem mondanak újat az általam felidézett beszélgetés részletek.Nem szeretném a gyári munkásokat mártíroknak beállítani ,hiszen van akinek ott semmi máshoz nem lenne meg a képesítése,de a többség nem ilyen.Ápolók,technikusok,szakképzett emberek tömkelege áll a szalagok mellett.

*

Este egy halom kis formás Continental céges autóbusz zúg el mellettünk.Hűvös van,de a sietségben eddig észre sem vettük.Emberek tucatjai érkeznek a sötét,világítás nélküli részről,ki a út és a megálló fényeibe. Társalgások,délután félbe maradt beszélgetések foszlányait hallani.

Látom azt a fiatal férfit aki velünk együtt baktatott délután,és valamelyik szomszédos üzem környékén csatlakozott a vele egyműszakban dolgozókhoz.Rágyújtott egy cigire.

Odébb azt a nőt aki leváltott a szalagon első nap.Ügyetlen voltam,mint bárki aki életében csinál először ilyesmit. Órák teltek el munkával mikor a hölgy odalépett,és azt mondta: Jöttem a helyedre! Jó étvágyat!

Kibaktattam az étkezőbe.Elmajszoltam a szendvicsemet.Bámultam ki a fejemből amikor ismét megszólítottak. Egy másik idősebb hölgy,ő már ismerős volt. Mellettem dolgozott.Kedves volt.Arcán látszott ,hogy nem mostanában kezdett a gyárban.Fáradtság ráncai sorakoztak az arcán.Leült mellém,s megkérdezte meddig engedtek ki szünetre. Foggalmam sem volt. Mondtam neki,egyet mondtak ,hogy jó étvágyat. Elmosolyodott,és felvilágosított dolgokról:

,,Ha azt mondják jó étvágyat, akkor az húsz percet jelent,mehetsz enni,inni.Azért mert ennyi idő alatt azért már lehet is csinálni valamit,általában enni szoktunk. Ha azt mondják,menj pihenj egy kicsit, van akkor az tíz perc.De mivel új vagy lehet lesz aki külön szól,hogy mikor hány perced van."

Hasonló gesztust vettem észre a műszakváltásnál.Amikor délutánosban este tíz előtt megérkezett a váltás,az újak a hazaindulókat Jó éjszakát! elköszönéssel váltották le.Jól esett az ilyesmi,kicsit visszarántotta az embert a gép mellöl és tudta mehet haza,az otthoniakhoz,meg aludni.

Figyelem! A nevek általam kitaláltak,a beszámolók központjában a szitúációk,maguk az emberek állnak, nem pedig egy adott cég,márka,vagy munkáltató.